Hmm, kicsit megkésve bár, de szeretnék elbúcsúzni mindenkitől, aki figyelemmel követte kicsiny életemet Bergenben ezen az oldalon keresztül! Nagyon jól éreztem magam Norvégiában, hihetetlen sok élménnyel gazdagodtam, rengeteg új barátra, ismerősre tettem szert, akikkel remélem, hogy majd a jövőben is sikerül tartanom a kapcsolatot!:) Sok mindenről nem maradt időm írni, például az is titokban maradt idáig, hogy London városát is meghódítottuk Barbival, Katival és Björnnel együtt! De nagyon jó újra itthon lenni, boldogíthatom családomat és barátaimat! Időközben keresztanyuka lettem, kicsi Bendegúzom már 8 hónapos is elmúlt, egyre csibészebb! Sikeresen levizsgáztam itthon, majd pihenésképpen síeltem egy jót Gerlitzenben, most igyekszem belevetni magam a diplomaírás rejtelmeibe.. Igen, ez már nem olyan vidám   Köszönöm tehát, hogy velem tartottak és ily kitartóan olvasgattátok bejegyzéseimet, megnyugodhattok, több okosságot nem olvashattok ezen az oldalon! Remélem sikerült egy kis betekintést adnom a bergeni életbe, Norvégia lenyűgöző természeti értékeibe! Pussz!

Hogy is szól a mondás, 3 a magyar igazság – plusz a ráadás? No, a ráadás hála az égnek elmaradt, de azért háromszor megtekinthettem ezt a múzeumot.

Először még szeptemberben jártam itt, Kati és Zoli társaságában, de amit láttunk, már akkor is sokkolóan hatott… Maga az épület az egyik legrégibb és legjobban megmaradt fából készült ház Bergenben, kicsit visszatekinthetünk még a hanza kereskedők korába, hiszen a bútorozástól kezdve minden eredeti – konkrétan az egyik német kereskedő volt tulajdona.

Ami legjobban sokkolt, hogy ezekben az icike picike, amúgy sem épp atlétáknak készített ágyikókban kettesével (!) aludtak, egymással szemben, azt a pici ajtót is magukra húzták, hogy jobban átmelegedjenek.. hát nem akarok morvid lenni, de kb. mint egy koporsóban… Az a díszesebb, ami középen látható, a “főnöké” volt, ez sem valami tágas, de ő legalább egyedül aludt. Mondjuk neki 2 “szoba-ágya” is volt, egy amit nyáron használt, és egy másik, amit télen – ez közel volt a konyhához, hogy az is jobban melegítsen…

Másodszorra Szandival és Björnnel jártunk itt, ekkor már jóval hidegebb volt kint is, és bent is! Rajtunk kívül persze nem sok mindenki volt a múzeumban.. No sebaj. A másik dolog, ami még nagyon szokatlan volt, az a mérhetetlen sötétség, ami minden szobában uralkodott… Persze azt mondanom sem kell, hogy az esernyő már akkor is ott lógott a falon…

Harmadszora Anyukámmal látogattam ide, de akkor már mint idegenvezető működtem közre!

Reszkess Hazám, 2 hét és jövök!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ezekben a napokban leginkább ez a gondolat vonja el a figyelmemet a tanulástól, úgyhogy gondoltam megosztom Veletek is. Nagyon hanyag volt az írásban, de Isten látja patyolat lelkemet, hogy tanultam!:) Illetve pincérkedtem hétvégenként, eme nagyszerű hírt majd kifejtem még később… A lényeg: 2 hét és ihatjuk a welcome drinkeket!

Addig is egy nagy ölelés mindenkinek:

Tévedés ne essék, ezek a képek még múlt héten készültek! Mindenki megnyugodhat, azóta minden visszaállt a régi kerékvágásba: esik az eső.

De olyan szép volt akkor a templom környéke, hogy többször is elsétáltunk oda! Hogy némileg tudományosnak tűnjek, elmesélem, hogy a fatemplomot eredetileg 1150-ben építették, ha jól tudom, valahol Sogn környékén, de erre nem mernék megesküdni.. 1883 óta csodálhatják jelenlegi helyszínén a Fantoft kedves kis lakói, azonban sajnos 1992-ben az egész épület a tűz martalékává vált… De szerencsére volt olyan türelmes ember, aki újra kifaragta, és láss csodát: szebb, mint valaha!!!!!

Éjjel:

És nappal (az úttal együtt, amin még én sem tudok eltévedni ) :

No comment! Egy jégcsap csodákra képes!

Tegnap már gyönyörűűűűen esett a hó, délutánom nagy részében csak bámultam kifelé az ablakon, és csodáltam a lehulló hatalmas hópelyheket….. Egyszerűen nem tudtam máshova koncentrálni..

Aztán ma is esett még, úgyhogy jelenleg káprázatosak a környező hegyek!!! Nem bírok betelni a látvánnyal… Úgyhogy ma suli után készítettem is néhány képet! Nem tudom, hogy mennyire érte meg, mert iszonyatos hóvihar volt, így mindenem átfagyott, mire haza értem:) Este volt egy kis hócsata, azt ugye mondanom sem kell, hogy én nyertem! Aztán még elsétáltunk a közeli fatemplomhoz is, egyszerűen csodálatos volt….

Ez a hét is gyorsan elszaladt, Édesanyám ma már újra az otthoniakat boldogította… Ám, amíg itt volt, nem hagytam őt lustálkodni, sokszor a szakadó eső ellenére is jártuk a várost! Voltunk például a Szent Mária-templomban, amiről előkerestem most nektek egy régebbi fotót is, hogy lássátok, milyen napsütésben.. Ez a templom Bergen legidősebb, a mai napig használatban lévő épükete, mely már a hanza kereskedők életében is fontos szerepet töltött be. Több, mint 850 évvel ezelőtt épült, ahhoz képest jól tartja magát A szószék és az oltár pedig igazi, gazdag barokk díszítéssel bír, hogy egy picit Vácott érezhessem magamat! Szerencsénkre egyik nap nyitva találtuk A Vörös-templom ajtaját is, aminek igazából nem tudom, mi a valós neve, de aranyos kis vörös téglákból van kirakva, így azt hiszem, ez rá a legtalálóbb.. De belül gyönyörű, és persze minden fából készült.. Ami annyira nem meglepő itt Bergenben.

Nem hinném, hogy ezekhez a képeket bármilyen kommentet kellene fűznöm, a lényeg, hogy szerencsésen megérkezett ÍÍÍÍÍÍdesanyám!! Talán csak annyi, hogy szerintetek hány éves?

(a) 5

(b) 10

(c) 12.5

A helyes megfejtők között egy gyönyörű, ÍÍÍdesapám által készített körcsokrot sorsolunk ki

Ezek a csodás képek egyébként a Floyenen készültek, ahova Anyukám hősiesen felszaladt! Szerencsére az eső csak akkor kezdett el esni, amikor felértünk a csúcsra.. Na meg egy pici szellő is lengedezett… Bergen, eső, szél… és a hajam még mindig tart…!

Olyan csodálatos idő volt, amikor itt volt Szandi, hogy még Zolit (aki az Ulrikenre is csak felvonóval jár ) és Björnt is sikerült rávenni egy kirándulásra. Gyönyörűek voltak a felhők, úgyhogy 5 percenként megálltam fotózni, a többiek biztos értékelték.. Mondjuk Björn megért, hisz ő is meteorológusnak készül, Szandi és Zoli pedig szerencsére igen türelmesek..

Már felfelé is gyanús volt, hogy vajon nem fog-e túl hamar besötétedni… Amint látjátok, tornasorba álltunk és úgy gondolkodtunk, vajon milyen rossz lehet éjjel a hegyen maradni… De azért a hegy tetején még kiéltük magunkat, tátott szájjal néztük végig a csodás naplementét.. Aztán Szandi talált egy műanyag puskát, én kaptam Björntől egy édi jégcsapot, Zoli pedig a fényképezőgépemet vette kezelésbe, úgyhogy mindenkinek megvolt a maga kis játéka..

Csúcscsoki helyett csak csúcscookie volt nálunk, egyenesen Londonból, úgyhogy azt gyorsan elfogyasztottuk, aztán indultunk is haza.. Igen kalandos volt, sötétben a vizes sziklákon, néha megpihentünk fenekünkön… De fentről valaki nyomon követte lépteinket, mert mindannyian leértünk, bokatörés nélkül!

Azt hiszem, az új sálsapeszomban verhetetlen vagyok. 2 in 1!!!!!!